A világgal együtt a tejtermelő ágazat is folyamatosan változik. A termelők arra törekszenek, hogy minél hatékonyabban biztosítsák tevékenységük fenntarthatóságát, emellett a lehető legjobb minőségű termékeket állítsák elő a fogyasztók számára. A kutatók és a teljes iparág a termelőkkel együtt dolgozva teszik közzé a legújabb technológiai újításokkal kapcsolatos friss eredményeket és adatokat. A kutatások fókuszába került területek egyike azt vizsgálja, hogy a tehén szervezete által feleslegesen adott gyulladásos reakciók hogyan csökkentik az optimális tejtermelést és hatékonyságot, ezzel befolyásolva a telep gazdaságosságát és jövőjét. Cikkünkben ennek a kockázatnak az okaira, hatásaira és elkerülésének módjára világítunk rá.
Melyek a szükségtelen gyulladásos válaszok?A gyulladás a tehén szervezetének korrekciós reakciója azokra a hatásokra, amelyek kimozdítják őt az optimális tartományból. A folyamat az autóvezetéshez hasonlít: minél gyorsabban megyünk, minél keskenyebb az út, annál nagyobb az esélye egy ütközésnek. Teljesen egyértelmű, hogy minél több a veszélyforrás, annál nagyobb valószínűséggel történik baleset. Általánosan elmondható, hogy az akut esetekben adott heveny gyulladási folyamatra szükség van az állat szervezetének helyreállításához, viszont az enyhe zavaró tényezőkre adott szubakut gyulladásos reakciók gyakran feleslegesen hátráltatják a tejtermelést. Más szavakkal, a folyamatosan alacsony szintű gyulladásos állapotban lévő tehénnek csökken az ellenállóképessége az újabb kihívásokkal szemben és nem tud megfelelő heveny gyulladásos reakcióval válaszolni akut esetekben, így nagyobb lesz a korai selejtezés kockázata.
A tranzíciós időszak kritikus az élettartam szempontjábólA tehén termelési ciklusában a legnehezebb fázis a tranzíciós vagy ellés körüli időszak. A tehenek több mint 50%-a szenved egy vagy több klinikai vagy szubklinikai anyagforgalmi problémától ebben a szakaszban. Ezek az anyagforgalmi problémák túl korai laktációs csúcshoz, későbbi termékenyítéshez és gyenge perzisztenciához vezetnek. A tranzíciós periódus problémái már ellés előtt jelentkeznek: csökken a takarmányfelvétel, a hormon-szintek megváltoznak, megkezdődik a testzsírtartalékok mobilizációja, miközben az immunrendszer működése háttérbe kerül. Ezen tények összeadódása miatt a tehén extrém módon érzékeny minden negatív hatásra. Mivel a tehén szervezete ekkor kevésbé tud ellenállni a káros hatásoknak, ezért az ellés körüli időszakban túlzott mértékű gyulladásos reakcióval válaszol, amely megnöveli az állat selejtezésének kockázatát. Az ellés után közvetlenül a takarmányozási változtatások nagy terhelést rónak a bendőmikrobákra, ami tovább csökkenti a takarmányfelvételt. A nem megfelelően működő bendő korlátozza a takarmányban lévő tápláló anyagok felszívódását, ezzel megnövekszik a szövetekben lévő tartalékok mobilizációja és a máj anyagcsereforgalma, reaktív oxigéngyökök termelődése mellett. Ha a tehén szervezete nem képes ellenállni ennek az újabb stressznek, akkor ezek az oxigén eredetű szabadgyökök sejtszinten fogják károsítani a szöveteket. A reaktív oxigéngyökök által közvetlenül okozott károsodás ugyan csekély mértékű, mégis figyelembe kell venni a tényt, hogy leköti az immunrendszernek azon forrásait, amelyek szükségesek a sokkal veszélyesebb lipopoliszacharidokkal, citokinekkel és patogénekkel szembeni harcban. Ezeknek a tehén szervezetét zavaró tényezőknek a kombinációja okozza leggyakrabban a kezelést igénylő klinikai anyagcserezavarokat. Ez egy olyan pont, ahol lehetőség van a megelőzésre takarmányozáson keresztül, vagyis az anyagforgalmi probléma klinikai megnyilvánulása elkerülhető. A régi mondás, amely szerint egy gramm megelőzés felér 1 kg kezeléssel, mind időben, mind ráfordított költségben igaz.
A szociális és környezeti hatásokGyakran alábecsüljük vagy észre sem vesszük a szociális vagy környezeti tényezők hatását a tehenek egészségére, pedig ezeket a külső tényezőket viszonylag jól lehet menedzselni a tranzíciós időszak során. A takarmányfelvétel fenntartása az egyik legfontosabb kihívás az ellést megelőző periódusban, ahol a legfőbb bűnösnek a takarmányhoz való hozzáférhetőséget tartjuk. A tehenek nyugodtabbak, ha együtt esznek és a kevesebb stressz azt jelenti, hogy a táplálóanyagokat az állat nem pazarolja a kedvezőtlen hatások kiküszöbölésére, ezáltal jobb lesz az ellenállóképessége is. Az etetőtér mellett akkor elegendő a férőhely, ha az összes tehén egyszerre tud táplálkozni, miközben az oldaluk, hasuk nem ér egymáshoz. A hozzáférhető etetőtér azt a hosszúságot jelenti, amely mentén napi 24 órán keresztül elérhető a takarmány. Gyakori, hogy az ellés-előkészítő csoport etetőtere nem elegendő hosszúságú vagy nincs teljesen kihasználva a hosszúság. Mi a helyzet az elletővel? Kötelező a száraz, tiszta alom, mivel csak így lehet elkerülni, hogy a borjú vagy a tehén túl sok kórokozó baktériummal érintkezzen. A higiéniai hiányosságok az ellésnél komoly kihívás elé állítják az immunrendszert, és ha a tehén nem rendelkezik megfelelő ellenállóképességgel, akkor megnő a méhgyulladás vagy tőgygyulladás kockázata. A tehenek szociális stressz terhelése kombinálva a magas patogén terhelést jelentő környezettel egyenlő a problémás tranzíciós időszakkal és korai selejtezéssel. A tranzíciós hullámvasút-időszaknak ezzel még nincs vége, ugyanezek a kihívások várhatók az ellés után is. Az ellést követő hetekben a tehenek gyengék, kevés takarmányt vesznek fel és a jobb erőnléti állapotban lévő, agresszívebb társaik gyakran félrelökik őket. Ez mind az etetőtérnél, mind a pihenőhelyeken versengést okoz, amely további takarmányozási és szociális stresszhez vezet. A TMR összetételében a tejtermeléshez szükséges táplálóanyag ellátás miatt bekövetkező változások negatívan befolyásolják a bendőmikrobák összetételét és működését, így csökken a takarmányhasznosulás és a metabolizálható fehérje mennyisége is. A tranzíciós időszakban a cél az, hogy fenntartsuk a takarmányfelvétel szintjét, miközben stabilizáljuk a bendőmikrobák működését és az immunrendszert is erősítjük. Mindezek preventív takarmányozással elérhetők.
Mindannyian úgy gondoljuk, hogy a legtöbb kockázatot jelentő időszak a tranzíciós periódus, de a teljes laktációs ciklus során jelen vannak olyan kockázati tényezők, amelyek folyamatosan zavarják a tehén immunrendszerét. Ezek közül csak néhány a szilázs változó minősége, a gombatoxinok, a fejőház, az alomhigiénia és komfort, a szociális kapcsolatok és a környezet minősége. Ezeknek az állat egészségére gyakorolt hatását nagymértékben meghatározza az emberi tényező. Például a szilázs minőségét befolyásolja a szilázs készítése, a betakarítástól a letakaráson keresztül a kitárolásig. Ha megfelelően végeztük, akkor a minőség egyenletes lesz, minimális veszteség mellett. Viszont ha nem megfelelő a szilázs készítése, akkor a következő évben sok gondunk lesz a penészes szilázzsal, nehéz lesz elkerülni a gombatoxinok által okozott megbetegedéseket. Ugyanez elmondható a fejőházban dolgozókra is, mivel a különböző emberek különbözőképpen végzik a munkájukat, de a tehén az állandóságot szereti. A telep adottságait, épületeit nehéz megváltoztatni, de a munkát jobban meg lehet szervezni, ha az egyes folyamatokat a dolgozókkal együtt közösen mérjük fel. Odafigyeléssel, megfelelő menedzsmenttel és a preventív takarmányozás által kínált előnyökkel javítható a hatékonyság és biztosabb a gazdasági siker is.
Menedzsment és takarmányozási megoldásokAz energia-, fehérje- és ásványi anyag szükségleteket viszonylag könnyű kielégíteni a tömegtakarmány-vizsgálattal, TMR (teljes takarmánykeverék) receptúra összeállítással és megfelelő keverési protokoll alkalmazásával. A tranzíciós időszakban és a laktáció során már összetettebb feladat a preventív takarmányozás, de leegyszerűsíthető néhány kulcstényezőre. A nyomelemek elérhetősége kritikus az enzimek működése szempontjából, különösen a cink, réz, mangán és szelén fontosak az immunrendszer működéséhez. A kelát formában lévő mikroelemek jobb felszívódást biztosítanak, ami a laktáció kezdetén és a csúcstermelés szakaszában létfontosságú, ugyanis a bendő anyagforgalma ekkor a legnagyobb. Az A-vitamin és E-vitamin szintén alapvető, a legújabb kutatások eredményei szerint a B-komplex kiegészítés is kedvező hatású. A B-vitaminok a máj működésében és az anyag- forgalomban is szerepet játszanak. A bendőben szintetizálódnak B-vitaminok, de ez nem elegendő a tranzíciós időszakban és a csúcstermelés szakaszában, ezért pótolni kell a hiányt. Az olyan újítások, mint a bendővédett B-vitaminok vagy bendővédett szelén, az emésztőrendszer bendő utáni szakaszában biztosítanak jobb elérhetőséget és felszívódást, ezáltal a takarmányozásba fektetett pénz is jobban megtérül. A vékonybél felszívó kapacitása korlátozza az immunrendszer támogatását a nyomelemeken és vitaminokon keresztül. A tranzíciós időszak és a laktáció során az immunrendszer erősítésére egy harmadik utat jelentenek a növények másodlagos anyagcseretermékei. A flavonoidok specifikus, természetes eredetű bioaktív hatóanyagok, amelyeknek gyulladáscsökkentő hatását ismerjük. A flavonoidok különböző koncentrációban találhatók az általunk ismert élelmiszerekben, ugyanakkor az állati termelésre gyakorolt pozitív hatásuk csak rövid ideje ismert.
A FlavoVital, a Josera DairyPilot fő eleme, magas szinten tartalmazza a flavonoidok egyedi keverékét, ezzel biztosítva az immunrendszer erősítését több oldalról. A nyomelemek, vitaminok és flavonoidok közvetlen módon támogatják az immunrendszert, de nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a kérődzők szimbiózisban élnek a bendőmikrobákkal és a hatékony bendőműködéshez probiotikumokat kell biztosítani, élő élesztő formájában. Az élő élesztő a bendőben a pH szabályozásával és az oxigénszint minimalizálásával optimális környezetet hoz létre a bendőben élő mikrobapopulációk számára a szaporodáshoz és a megfelelő működéshez. Természetesen, ha a bendő stabil, akkor a tehén is jobban érzi magát és hatékonyabb a takarmányértékesülés. A DairyPilot egy termékben kombinálva tartalmazza a flavonoidokat, az élő élesztőt és a B-vitaminokat, amelyek együttesen hatva preventív takarmányozás révén a lehető leghatékonyabban támogatják az immunrendszert.
|
|
